Kényszer leszállás!
Gyönyörü tavaszi napsütéses idő volt, amikor reggel a tapolcai reptérfelé ballagtam.Örültem,mert repülési nap volt és az idő nagyon kedvez a repülésnek.Már ekkor fel kellett volna figyelnem egy két különös jelre: egy fekete cica futott át elöttem az uton, az eligazitáson kibomlott az ejtőernyőm, úgy hogy másikat kellett szereznem.De mindez nem vette el a kedvemet,mert a feladat légi lővészet a balatoni hegyek között lévő lőtéren, ami mindig izgalmas volt.Kiballagtam a gépemhez, az IL-2-es Párduc csatagépemhez.A fehércsőrü 4-es számu gépet körüljártam, ellenőriztem a kormányokat,futót ,üzemanyagot, de főképen a gépágyuk és géppuskák feltöltését lőszerrel.SIMA őrmester is megérkezett és jelentkezett: "alhadnagy..jelentem",mondom Neki "hagyjuk ezt a bokázást, mássz be a lövész fülkébe és vizsgáld meg a géppuskádat"."Mond SIMA ugrottál már ernyővel?".Azt mondta még nem.Bemásztam a kabinba intettem a szerelőnek,hogy inditok.A motor köhögött egypárat és nagynehezen felpörgött.Erre is felkellett volna figyelnem."SIMA rendben vagy?"szóltam át a lövésznek, majd k"érek kigurulásra engedélyt" szoltam bele a rádióba.Az engedélyt megkaptam, intettem a szerelőnek hogy a féktuskókat szedje ki a kerék elöl.Gázt adtam és kigurultam a startvonalra.
"Kérek engedélyt a felszállásra" szóltam bele a mikrofonba, mire a repülést irányitó tiszt megadta az engedélyt az indulásra.Teljes gáz, a gép szinte életre kelt, remegett és rászkódott a tizenkét henger munkájától.Gyorsulunk, bot előre, farok fel, a gép kezd elszakadni a földtől és ekkor meghuzom a botot és a gép simán elválik a betontól, mintha olajban uszna, nincs semmi zötyögés, csak a motor dübörök.
Folytatás:
Új hozzászólás